Van egy olyan tényező, amin sokan hajlamosak átfutni, pedig nem kellene. Mitől érzi jól magát egy betanított munkás a munkahelyén? Sokan erre azt mondhatják, hogy magas fizetés és kevés munka.
Ez nem feltétlenül igaz, hiszen a betanított munkás is tudja, hogy ez nem lehetséges, persze örülne neki.
Akkor érzi jól magát, ha:
- pontosan tudja az elvárásokat,
- tisztában van vele, hogy mit kell csinálnia,
- reálisak a tervek,
- képes a munkáját magabiztosan ellátni.
Mit jelent mindez?
-
Pontosan tudja az elvárásokat. Megvan a keret a munkájához. Munkaidő, szünetek, fizetés, juttatások, papírmunka, kik az adott témakörökben az illetékesek, kihez kell fordulnia kérdéseivel, akik ténylegesen segítenek is neki stb. Ezek az alapvető stabil pontok az adott munkahelyen.
-
Tisztában van vele, hogy mit kell csinálnia. Mi tartozik hozzá és mi nem? Mi az ő tényleges feladata? Ez nem annyira egyértelmű, mint elsőre tűnik.
-
Reálisak a tervek. Persze, hogy motiválni kell a termelésre a dolgozókat. Ehhez viszont olyan terveket kell megállapítani, amit normálisan képes a betanított munkás produkálni. Legyen sikerélménye.
-
Képes a munkáját magabiztosan ellátni. Megfelelő betanítás és „gyakornokoskodás” után képes hiba nélkül ellátni a feladatát a megfelelő gyorsasággal.
Mi ennek a másik véglete?
-
Nem ismeri a pontos elvárásokat, illetve azok időnként minden előzetesen figyelmeztetés nélkül hirtelen megváltoznak.
-
Nem igazán egyértelmű, hogy kihez mi tartozik. „Ráragadnak” feladatok emberekre, akik nem akarnak vele igazán foglalkozni és éppen ezért morognak mindenkire, aki hozzájuk fordul abban a kérdésben. Kellemetlen őt megkérdezni, de valamit kellene tenni az adott helyzetben.
-
Irreális tervek. Vannak olyan üzemek, akik a legjobban dolgozó, szuper képességekkel rendelkező kisebbség eredményét várják el a többi dolgozótól is. Ettől ők rosszul érzik magukat, egyre inkább lemaradnak. A vezetőség csak azt látja, hogy a kitűzött terveket a csapat nagyobb része nem tudja teljesíteni. Ilyenkor jön az, hogy a dolgozó butának és lassúnak érzi magát, egyre csökken az önbizalma, egyre görcsösebben igyekszik, ezért hibázik.
-
A betanítás gyors, mert kevés az idő rá és közben a betanítást végző ezer más dolgot is el kell végezzen. Ő maga ugyan jól el tudja végezni a feladatot, de nem jól tudja tanítani. Nem biztos, hogy a legjobb focistából lesz a jó edző. Ez a két „munkakör” meglehetősen eltérő készségeket, tulajdonságokat, hozzáállást és tudást igényel. A betanítás akkor megfelelő, ha türelmesen, rendszerezetten történik és addig gyakorolják, amíg az illető képes magabiztosan, hiba és fölösleges agyalás nélkül ellátni a feladatát. A „mély víz” csak ritkán működik. Minden egyszerűnek és egyértelműnek tűnik annak, aki már régóta és jól tudja elvégezni az adott feladatot.
