Főnök: Ezek olyanok, mint a zombik! Ha nem jársz rájuk, akkor semmit sem csinálnak!
Munkás: Túlfizetett okostojások, akik nem értenek semmihez sem.
A fentiektől ugyan eltérő megfogalmazásban, de számtalanszor hallottunk már hasonlót. Sokan vannak, akik még mindig úgy gondolják, hogy a munkáshoz kell az erős kezű középvezető, aki keményen hajtja őket, különben nem dolgoznak. Ezért vesznek fel olyan csoportvezetőket, akik kemények, szigorúak, ostorral vezetnek.
MI A BAJ EZZEL?
Az egyik legfőbb probléma ezzel az, hogy egy mesterséges kommunikációs szakadékot hoznak létre a vezetőség és a dolgozók között. Mindkettő őszintétlen a másikhoz, így képtelenek megérteni a másik nézőpontját és soha nem tudnak valóban csapatként működni.
A kőkemény vezető, aki nem áll szóba a beosztottjaival és megáll a beszélgetés, amikor megjelenik az ebédlőben, valójában egy olyan ember, aki nem rendelkezik valós vezetői eszközökkel. Nagyban hasonlít ahhoz a szülőhöz, aki veri a gyerekét, ha nem engedelmeskedik. Ez nem nevelés, nem oktatás, hanem egyszerűen csak erőszak és agresszió.
DE MI A MEGOLDÁS?
Hogyan tudna „egy nyelven beszélni” a vezető és a munkás?
Jöjjön el a „100% hatékonyság a munkában” előadásunkra, és ismerje meg, mit tud tenni!
