Az első három hónap nagyon érzékeny időszak. A dolgozó tudja, hogy akármikor elküldhetik, de azzal is tisztában van, hogy felmondási idő nélkül ő is akármikor továbbállhat.
A próbaidőn belül nem csak a demotivált, kevésbé értékes dolgozókat veszíthetjük el, hanem az igazán ígéreteseket is.
Miért?
A jó dolgozó szereti a rendezettséget. Tudja, hogy mit kell csinálnia. Tudja, hogy hol vannak az eszközei, tisztában van a munkavégzés ideális sorrendiségeivel. Nehezen tűri a zavaros dolgokat. Először próbál rajta javítani, majd amikor biztossá válik abban, hogy nem fog menni, mert túl nagy az ellenállás, akkor két dolgot tud tenni. Vagy beletörődik és ő is elkezdi kevésbé komolyan venni a dolgokat, magyarul „elzüllik”, vagy elmegy és keres egy másik helyet, ahol szívesebben dolgozik.
Bár nem szeretjük az általánosítást, de alapvetően igaz, hogy mindegy milyen területről van szó, az igazán jó munkaerő mindenhol hiánycikk és nagy örömmel fogadják. Általában kellően jó referenciákkal rendelkezik, illetve a maga területén nagy az önbizalma, ami messziről látszik.
A nem megfelelő betanítás sok-sok apró, vagy néha nem is olyan apró, zűrzavarokat hoz létre a munkában. Egymásnak ellentmondó utasítások, nem szisztematikus szervezés, hanem egyszer így, egyszer úgy megoldások, önkényes és sokszor logikátlan változtatások. Ezek azok, amelyek zavarossá teszik a helyzetet. És ezek azok, amik gyakorlatilag elüldözik a legjobb embereket is.
A jó ember pedig könnyedén talál helyet máshol – akár a konkurenciánál.
