Alább egy ténylegesen megtörtént jelenbeli esetet olvashatunk egy magyar munkavállaló tapasztalataként. Érdemes átgondolni HR-esként, illetve oktatóként, hogy hol tud elcsúszni egy-egy munkafolyamat, és bizony sokszor egyáltalán nem lenne nehéz javítani, fejleszteni rajta.
„Angliában élek és dolgozom már évek óta. Több cégnél kaptam betanítást különböző munkakörökre. Mindig voltak vele problémák. A legutóbbi munkahelyem az angol postánál volt. Ez egy hatalmas szervezet. Csomagkiszállítóként dolgozom náluk. Mondhatjuk, hogy nem egy bonyolult munkakör és volt egy tapasztalt magyar ember, aki betanított. A betanítás annyi volt, mint általában máshol is, hogy járkáltam vele két napig és mindent megmutogatott, illetve elmondott. Írásban semmi sem volt.
Mi ezzel a probléma? Elvileg minden egyszerű, de amikor magamra maradtam és elkezdtem egyedül dolgozni, akkor kijöttek a problémák. Nem emlékeztem, vagy rosszul emlékeztem apróságokra. Elfelejtettem, hogy pontosan hogyan is kell kitölteni egy nyomtatványt, ami miatt nem tudtam rendesen leadni csomagokat. Ennek határozottan nem örült a vezetőség. Én meg persze butának éreztem magam.
Reggel van egy sorrend, hogy hogyan veszi fel az ember a munkát. Be kell jelentkezni, átvenni dolgokat, felpakolni, megcsinálni az útvonaltervet, idelépni és odalépni a gépben, kinyomtatni, jelenteni, hogy kész vagyok és elindulni. De ez az egyszerű művelet kb. 10 különböző lépésből áll, amit nem csinálhatok rossz sorrendben, mert nem mehetek tovább, haragszik a főnök, összezavarom a dolgokat.
Igen, de mivel csak szóban volt elmagyarázva, ezért keveredhetnek az információk és mindig valakitől meg kell kérdeznem. Persze, ha jól is csinálom, akkor sem vagyok az elején biztos benne és nincs egy mankóm, amire támaszkodhatok, hacsak nem készítem el saját magam. Ilyenkor megkérdezem a betanítómat, vagy valaki mást, de ezzel mindenki csak az idejét pazarolja.
A betanításnál pedig – mivel a gyakorlatban történik – nincs arra idő, hogy jegyzeteljek, hanem figyelni kell. Élesben történik minden. Azzal is megy az idő, hogy közben magyarázza nekem valaki.”
Sok munkahelyen a stabil pont az, hogy „majd idővel belerázódik vagy kihullik”.
Ez teljesen helytelen hozzáállás és némileg felelőtlen is a munkavállalóval szemben! A kezdeti buktatókon simán átlendülhetne, ha lenne egy könnyen áttekinthető dokumentáció a szóbeli betanítás mellett. Képes lenne ellenőrizni, ha valamiben nem biztos, nem a betanító, illetve más munkatársak idejét rabolná és nem veszítené el az önbizalmát a „belerázódási időszak” alatt.
Itt kezdődik tehát minden: készíts legalább egy rövid tananyagot, amely ha több nem is, de legalább mankóként szolgál majd az új munkavállalónak, amíg meg nem tanul mindent fejből.
Szeretne több információt arról, milyen egy jó tananyag, miért szükséges és emellett még mi mindenre van szüksége ahhoz, hogy sikeres, stresszmentes és hatékony legyen az új kollégák betanítása?
