Van két olyan nyereségem, amelyeket tényleg szeretnék megosztani. Értelmet nyert az „ott lenni” képesség. Eddig azt gondoltam, hogy ott lenni = figyelni. De most rájöttem, hogy ez ennél több: úgy kell ott lenni, hogy közben nem vagyok máshol egy kicsit sem! Nem csak gondolatilag, hanem érzelmileg sem! Ez több mint csak figyelni.
A másik ilyen a nyugtázás fontossága a másik fél felé. Eddig arra figyeltem, hogy megértsem, amit mond. És kész. És ha valami jót vagy kiemelkedőt tett, azt nyugtáztam. És ez volt a nyugtázás.
Most már tudom a nyugtázást arra is használni, hogy biztosítsam a másik felet arról, hogy értem, amit kommunikál, és látom amit csinál. Hogy benne ne legyen kétség ezzel kapcsolatban! Ettől is kétirányú a kommunikáció, nem csak attól, hogy időnként ő beszél, időnként meg én.
(Dr. Sz. P.)
